DR. CSÉCSY IMRE (CSÉCSI-NAGY)

Csécsy Imre (Budapest, 1893. október 15. – Budapest, 1961. február 6.) polgári radikális politikus, író, politikai író, műfordító, országgyűlési képviselő, a Társadalomtudományi Társaság elnöke.

Csécsy Imre (polgári radikális politikus, író, politikai író, műfordító, országgyűlési képviselő, a Társadalomtudományi Társaság elnöke; a Galilei Kör, majd Jászi Oszkár titkára, 1944-ben a Magyar Radikális Párt megszervezője és elnöke; publicista, az Uj Magyar Szemle, majd az új Huszadik Századalapító szerkesztője, a Hazánk főszerkesztője, a Századunk szerkesztője, a Szabad Egyetem társszerkesztője, a Fáklya és a Látóhatár egyik megindítója; a Phönix Életbiztosító Társaság ügyvezető igazgatója, 1893-1961. Református családból származott. Sz: Csécsy Móric (1848–1893) állami tisztviselő, Pásztor Anna. Féltestvére Csécsy András építészmérnök. F: 1919-től Menzer Magdolna (1896–1971) izraelita vallású, kikeresztelkedett keramikusművész. Leánya: Csécsy Magdolna

A budapesti Barcsay utcai gimnáziumban tanult, a Lónyay utcai Református Főgimnáziumban éretts. (1912), a nagyváradi jogakadémia hallgatója (1913–1917), majd a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1918). Gimnáziumi tanulmányai idején a Galilei Kör tagja, önképző körének titkára (1913–1914). Az I. vh. alatt katona, betegsége miatt azonban csak a hátországban szolgált (1914. aug. 23.–1918), hadnagyként szerelt le (1918 ősze).

Az első világháború előtt a Nyugatban és a Huszadik Században publikált. 1913-14-ben a Galilei Kör tagja, mint galileista kapcsolódott a szabadkőműves mozgalomhoz. 1914-ben az Új Magyar Szemle szerkesztője. 1918-ban Jászi Oszkárnak, a Társadalomtudományi Társaság vezető egyéniségének és a Huszadik Század főszerkesztőjének titkára lesz a nemzetiségi minisztériumban, a külügyminisztériumban. Később a Külügyi Népbiztosságon töltött be tisztségeket. 1919-1921-ig szerkeszti a Világot, majd munkatársa, publikál az Auróra című politikai hetilapban, 1934-1939-ig szerkesztője lesz a két világháború közt a Századunk (1926-1939) c. folyóiratnak, amely valójában a századelő Huszadik Század (1900-1919) c. polgári radikális szellemiségű tudományos orgánumának folytatása.

1943-1944-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabad Szó c. lapjának munkatársa. 1944-ben megalapítja az illegális Magyar Radikális Pártot, amelynek tagjai a Polgári Demokrata Pártból váltak ki, 1945-1948-ban a párt elnöke. 1947-ben képviselővé választják. 1947-1949-ben újraindítja a Huszadik Századot. 1949-ben nyugdíjazzák, ezután haláláig fordítással foglalkozik. Csécsy polgári demokratikus szellemisége és munkássága a Nyugat, az Új Magyar Szemle, a Huszadik Század, a Világ, a Századunk, a Szabad Szó, az 1945 után újraindított Huszadik Század hasábjain bontakozott ki. 1949-től következett a kényszerű hallgatás, s ezen időszak alatt a francia felvilágosodás jeles filozófusának, Montesquieu-nek műveit fordítja.

Könyvekben megjelent írásai

Az élet felé : (elbeszélések) (1912)

A Balkán probléma. Jászi Oszkár előszavával (1912)

Világos pillanat : adatok az 1941-1943. évek történetéhez (1946)

Ha Hitler győzött volna (1947)

Megbukott-e a demokrácia? Válogatott írások. (szamizdat) H.n. é.n.

Radikalizmus és demokrácia : Csécsy Imre válogatott írásai / szerk., bev. Valuch Tibor ; utószó: Szalai Pál ; bibl. összeáll. Kerékgyártó Béla, Valuch Tibor (1988)

A törvények szelleméről / Montesquieu, Charles Louis de Secondat. Ford. Sebestyén Pállal. (Akadémiai, 1962) (Utószó Hahner Péter, Osiris, 2000)

Magyar Radikális Párt (MRP) elnöke

Még illegális körülmények között kezdte meg a Magyar Radikális Párt (MRP) szervezését (Kende Zsigmonddal, 1944. nov.), majd a párt alakuló ülésén az ideiglenes intézőbizottság elnökévé választották (1945. márc. 3.). A pártot radikális baloldali pártnak nevezte, de mint a „pártatlanok pártja” kapcsolódott be az 1945 után politikai életbe. Csécsy állította össze az MRP 12 pontos hivatalos választási programját, amelynek lényege, hogy a társadalmi fejlődés elvezet a szocializmushoz; s ezzel végül a polgárságnak is számolnia kell. Az 1945. évi választási kudarc után lemondott a Haladás c. lap főszerkesztéséről, energiáit a Huszadik Század újraindítására fordította (az első szám 1947. márc.-ban jelent meg). Aktuálpolitikai írásaiban ismét a demokráciával, „az önkény nélküli kormányzás művészetével” foglalkozott. Az 1947. évi országgyűlési választásokon pártja 1,8%-ot és hat mandátumot szerzett. Maga Csécsy, bár négy választókerületben is indult, csak pótképviselő lett (Peyer Károly mandátumáról való lemondása után lett képviselő 1947. dec. 12-én, parlamenti szűzbeszédét 1948. febr. 26-án mondta el). Beszédeiben kiemelte, hogy ő az őszintén baloldali polgári értelmiség képviselője, s hogy a fizikai munkásság és a parasztság érdekei „bizonyos értelemben” egybeesnek. Egyetértett az üzemek államosításával (rámutatott, hogy azt elsőként, még 1918-ban a polgári radikálisok fogalmazták meg), ugyanakkor javasolta az állami gazdaság, a szövetkezeti gazdaság és a magángazdaság hosszú távú együttélését. Úgy vélte, hogy a nagyüzemek államosítása után le kell állítani a további államosításokat: ezzel látványosan nőne a demokrácia bázisa. A konstruktív ellenzékiség álláspontjából a hatalom humanizálásáért szállt síkra, s jóllehet a kialakuló kommunista diktatúrával szembeni enyhe hangvétele miatt mestere, Jászi Oszkár is bírálta, mégis pártja új, kommunistabarát vezetői kizárták az MRP-ből, valamint folyóiratának, a Huszadik Századnak szüneteltetésére kényszerítették. A Szabad Népben heves sajtótámadások indultak meg ellene (1949), s csak hosszas bizonyító eljárás lefolytatása után mentesült a kitelepítési határozat alól (1950). Nyugdíját megvonták, élete végén nyelvi lektorként és kiadói szerkesztőként dolgozott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt már nem kívánt részt venni az MRP újjáalakításában, végleg visszavonult a közélettől.

Utolsó éveiben társadalomelméleti kérdésekkel, Montesquieu műveinek fordításával, ill. a Galilei Kör történetének feldolgozásával, emlékeinek összegyűjtésével foglalkozott. A kései magyar polgári radikalizmus egyik legnagyobb hatású képviselőjeként műveiben elsősorban a demokrácia eszméjét, gyakorlati megvalósításának lehetőségeit vizsgálta, amelynek – véleménye szerint – két alapvető eleme az erőszakmentesség és az emberi kisebbségi jogok feltétlen tiszteletben tartása.

MRP: egy rövid életű radikális baloldali párt volt a II. világháború utáni Magyarországon, 1945 és 1949 között. Rövid fennálása alatt két választáson is indult; 1945-ben nem sikerül bejutnia, 1947-ben azonban hat képviselőt tudott az országgyűlésbe delegálni, nagyrészt az azévben a Szociáldemokrata Pártból az MRP-be átült Peyer Károly és híveinek ismertsége illetve azok támogatói bázisa révén. A pártot 1944 novemberében, a nyilas uralom alatt kezdte el szervezni majdani első elnöke, Csécsy Imre, a Jászi Oszkár vezette (Országos) Polgári Radikális Párt mintájára, de Jászi akarata ellenére, hisz ő egy lazább szövetséget képzelt el, ami ténylegesen nem szól bele Magyarország belpolitikájába. Az MRP 1945. március 3-án tartotta alakuló ülését, elnökének Csécsyt választották, 1945 októberében pedig elindult a párt lapja, a Haladás, az akkoriban ismert és sikeres svájci Weltwoche c. lap mintájára. A lap első főszerkesztője Csécsy lett, azonban ezt a posztot a – Csécsytől idegen – agresszív, harcias, támadó stílust megütő Zsolt Béla „elragadta” és rövid idő alatt az újságot saját képére formálta. Zsolt Béla publicistaként ismertségével egyfelől használt a pártnak, másfelől azonban izgága, gyűlölködő természetével, össze-vissza vagdalkozásaival, gyakorta bántó, durva megfogalmazásaival ártott is annak.

Csécsy Imre levelezéseiből: Kelet és Nyugat határán
Bodri Ferenc: Csécsy Imre
Szalai Pál: Csécsy Imre

Litván György: Csécsy Imre
Mucsi Ferenc: Csécsy Imre emlékirataiból

Csécsy Imre: Ady és az ifjuság