PROF. DR. CSÉCSI-NAGY IMRE

Csécsi Nagy Imre, (Csécsy-Nagy Imre) nemes Csécsi-Nagy János református lelkész, és nemes Büttösi Zsuzsánna fia, nemes Simonffy Johanna férje. 

Gyermekei: Csécsy-Nagy Mária, Csécsy-Nagy Miklós, Csécsy-Nagy Mór. (Ér-keserű, 1804. november 28. – Debrecen, 1847. július 23.) református tanár, orvos, mineralógus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Csécsi Nagy Miklós lelkész édesapja. Az Érmellék fia, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja debreceni professzorként, számos tankönyv és tanulmány szerzőjeként, különböző tudományágak magyar szaknyelvének megteremtőjeként jeleskedett. Imre professor 1842-ben Zemplén vármegyétől nyert nemesi bizonyságlevéllel igazolja nemességét Bihar vármegye előtt.

A gimnáziumot és felsőbb tudományokat a debreceni református kollégiumban végezte, majd a német nyelv tanulása érdekében egy évet Lőcsén töltött. Ezután Debrecenben a költészeti osztály köztanítója, majd az első éves diákok lektora, később senior lett. 1831-ben lemondott tanszékéről és Pestre ment orvostudományt tanulni. Innen Bécsbe ment, ahol 1837-ben orvostudorrá avatták, ezután Debrecenben az orvosi gyakorlatnak és a természettudományoknak élt. 1839-ben az ásvány-, növény- és vegytan tanára lett és az iskola számára ásványgyűjteményt rendezett; ennek érdekében sokat utazott a bányavárosokban és Svájcban. A Magyar Tudományos Akadémia 1844. december 4.-én választotta levelező tagjává. Gyászbeszédet Hanák János mondott felette a Magyar Tudományos Akadémián 1847-ben. Érkeserűben született 1804. november 28-án. Atyja hegyközszentmiklósi református lelkipásztor és érmelléki esperes volt. Tanulmányait szülőfalujában kezdte. A debreceni gimnáziumba íratták be, a felsőbb fokú tudományokat is a debreceni református kollégiumban sajátította el, majd a német nyelv tanulása érdekében egy évet Lőcsén töltött. Ezután Debrecenbe visszatérve a költészeti osztály köztanítója, majd a bölcsészhallgatók lektora lett. 1831-ben lemondott tanszékéről, és Pestre indult orvostudományt tanulni. Innen Bécsbe ment, s ott 1837-ben avatták orvostudorrá.

Az oktató

Tanulmányai befejeztével visszahívták Debrecenbe. A gyakorlati orvospályán csakhamar jó hírt szerzett magának; emellett a természettudományokat lelkesen művelvén, amikor a vegytan és a hozzá csatolt tudományok (ásvány- és növénytan) széke megürült 1839-ben, közakarattal választották professzorrá. Lelkes előadásaival a természettudományoknak nem kevés barátot szerzett; emellett a főiskola szertárát a tudomány állásához illően korszerűsítette, újra fölszerelte, ásványgyűjteményét rendezte és gazdagította, ennek érdekében sokat utazott a bányavárosokba és Svájcban. Érdemes felvázolni, hogy a reformkorban mennyire igényes és sokirányú oktatás zajlott a debreceni scholában. Az elsőéves hallgatóknak mineralógia, pedagógia, német nyelv, magyar nyelv, „tiszta matematika”, görög nyelv és ókori történelem szerepelt a tanrendjükben. A II. félévben a mineralógia helyébe a botanika, a mathesis helyébe a geometria lépett. A II. év első felének beosztása: görög és latin irodalom, „historia statuum Europae”, trigonometria, optika, fénytan, valamint kémia. A III. évbe a francia nyelv, a magyar irodalom, a kísérleti fizika, a filozófia és a hittudományok kerültek.

1838-ban jelent meg a kor tudományos színvonalán álló tankönyv, a pápai református kollégium tanárának, Tarczy Lajosnak a tollából Természettan címmel. A könyv második kötetének megjelenése, mely vegytani és mechanikai részeket tartalmaz, 1840-ben komoly sajtóvitát eredményezett a Figyelmező hasábjain. Hosszú, többrészes ismertetést és bírálatot közölt a műről Csécsi Imre. Bírálatának elején jelzi, hogy tankönyvek esetén – melyekből ifjak generációi tanulnak – különösen fontos a tudományos szempont. Egy természettudományi tankönyvben nem szerepelhet egyetlen téves adat, egyetlen helytelen értelmezés sem. Ezért igen aprólékos részletességgel veszi sorra a vegytani rész hibáit, és felszólítja a szerzőt, hogy javítsa ki őket és tegye közzé egy új kiadásban. Ami Csécsi Nagy Imre oktatói tevékenységét illeti, az ő előadásai jobbára kéziratban maradtak, azok anyagát egy később megjelent könyvből ismerjük. Célja az „ásványország” tárgyalása a világegyetemmel és a Naprendszerrel együtt. Hallgatói megtanulhatták belőle a heliocentrikus világkép logikus kialakulásának hosszú históriáját, a föld méreteit, a naprendszerbeni elhelyezkedését, mozgását stb. A reformkori új iskolakövetelmény már jobban szorgalmazta a reáltudományokat, ennek kívánt megfelelni ez a földrajzot, sőt agronómiát is magában foglaló könyv. Földünk jövője szintén foglalkoztatta, nem kizárva, hogy a föld belsejében fortyogó lávatömegek feltörése révén új szigetek, sőt földrészek keletkezhetnek, de elvileg lehetségesnek vélte a felületi vizek elpárolgását, bolygónknak a Hold sorsára jutását is. Esetleg „csak” az ember eltűnése következik be – vélte –, mert „tudjuk, miképen volt idő, ’s hosszú ezredek sorsát magába foglaló idő, mikor a földön ember nem létezett, nem létezhetett. Épen így lehet, mondjuk ki bátran, lesz idő, mellyben ember nélkül lesz a’ föld: már azért-e, mivel talán újabb forradalmak – nyomán az eddigi törvényeknek – újabb ’s nemesebb teremtményeket állítanak helyükbe, kik a’ mi kövületeinket fogják vizsgálni, mint a’ kiveszett állatokét.”

A tudományok művelője

Nem érdektelen felsorolni Csécsi Nagy Imre legfontosabb tudományos értekezéseit. Akár kortársai, ő is a nyelvújítás lázában égett, ezért nem meglepő, hogy A botanikai magyar műnyelv javításáról címmel jelentette meg akadémiai beköszöntő értekezését. Csécsi Nagy 1844-ben lett az Akadémia levelező tagja kitűnő mineralógiai könyve elismeréseként. Tanszékfoglalóját A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról tartotta meg. A fénysugár polarisatiója című tanulmánya az Athenaeum folyóirat 1840. évi I. kötetében látott napvilágot. Természettudós létére etikával is foglalkozott, Tiszta erkölcstudomány című munkája három kiadást ért meg, akárcsak a minerológiát népszerűsítő Földünk s nehány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári s középiskolák szükségeire. Kéziratban maradtak az általa tanított tudományok tankönyvei és egy monográfia a „villanydelejességről”, melyből halálakor két ív már ki volt nyomtatva, de korai, 1847. július 23-án bekövetkezett elhunyta miatt a villamossággal kapcsolatos ismeretek összefoglalását nem tudta befejezni. A reformkor egyik meghatározó tanáregyéniségeként és kutatójaként vett részt az oktatási rendszer és a tudományos tevékenység korszerűsítésében. A kollégiumi tankönyvek általában a mérsékelt ortodoxia szellemét sugallták, Csécsi Nagy Imre műveiben viszont már kimutatható a század derekán Európa-szerte elterjedt racionalista irányzat hatása. A debreceni kollégium önálló füvészkertet kapott; a nagy előd, Hatvani István szelleme már nemcsak legendákban létezett. A létesítmény megvalósításának és Hatvani szellemiségének letéteményesei a matézist oktató Kerekes Ferenc, valamint Csécsi Nagy Imre professzorok voltak. Debrecen ősi kollégiumát az alig 43 éves Csécsi professzor elhunytával váratlan veszteség érte. Hiszen nemcsak az 1823-tól működő bölcsészeti tanszék tanáraként, hanem a diákok orvosaként is jeleskedett ott nyolc éven keresztül. A tiszántúli Alma Mater mindig számon tartotta egykori híres diákjait, így a reál tanszék betöltésekor akadémikusnál nem adta alább. A Magyar Tudós Társaságba tíz debreceni levelező vagy rendes tagot választottak be a reformkorban. Így történt ez Csécsi Nagy Imre utódja, Török József orvosdoktor kinevezésekor is. A sors szeszélyeként éppen akkor hagyta el Tóth Lajos debreceni nyomdáját Csécsi professzor utolsó munkája, amikor Török József doktori disszertációja megjelent. Akadémiai Értesítő 1847.  Hetilap 1847.

Munkái

A botanikai magyar műnyelv javításáról. Debreczen, 1824. (Akadémiai beköszöntő értekezés. 2. kiadás. 1834. U. ott.) Dissertatio inaug. de fontium medicatorum principio efficaci. Vindobonae, 1837 A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról. U. ott, 1839. (Tanszékfoglaló.) Tiszta erkölcstudomány. U. ott. 1842. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap. 2. kiadás 1844. 3. kiadás 1854. U. ott.) Földünk s nehány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári s középiskolák szükségeire. U. ott, 1842. (2. kiadás, Kecskemét. 1843. 3. kiadás. Debreczen, 1861. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.) Értekezés a dunamelléki helv. hitvallást követő egyházkerületbeni superintendens választás és egyházigazgatás tárgyában, figyelemmel Fáy András negyed-mutatójára. Kecskemét, 1843. Kéziratban maradtak az általa tanított tudományok tankönyvei és egy monográfia a villanydelejességről, melyből halálakor két ív már ki volt nyomtatva. Természettudományi cikkei a Figyelmezőben (1839–40), Athenaeumban (1840. Értekezés a fénysugarak polarizatiójáról) és a Hetilapban (1845) jelentek meg.

Felhasznált irodalmi források:

Arcanum Digitális Tudománytár (ADT Plus), Hungaricana (Hungarian Cultural Heritage Portal), Magyar Elektronikus Könyvtár, BillionGraves, Magyar Nemzeti Levéltár, Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke II. Címereslevelek 1200-1909, Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai, Családtörténeti Értesítő 1899-1901, Genealógiai Füzetek 1903-1914, Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Kempelen Béla: A nemesség (Budapest, 1907), Kempelen Béla: Családkönyv 1. Nemes családok, polgárcsaládok (Budapest, 1940), Marcziányi György Lovag: Nemesség (Budapest, 1886), Schneider Miklós: Nemes családok története - 1. kötet (Székesfehérvár, 1937), Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893. (Budapest, 1895), Magyar Családtörténeti Szemle 1935-1944, Magyar nemzetiségi zsebkönyv, második rész - Nemes családok (Budapest, 1905), Nagy Iván: Magyarország családai, Magyarország tiszti cím- és névtára 1873-1944, Magyarország történeti helységnévtára, Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch, Turul 1883-2013, Adalékok Zemplénvármegye történetéhez 1-24. (1896-1926), Hadtörténelmi Közlemények 1888-2009, Királyi Közjegyzők Közlönye 1895-1944, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1989-2012, Magyar Katonai Közlöny 1908-1930, Magyar Katonai Szemle 1931-1944, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842-1919, Sárospataki Füzetek 1857-1905, Sárospataki Református Lapok 1882-1948, Történelmi Szemle 1912-2010, Hellebronth Kálmán, ifj.: Családtörténeti jegyzetek – 1914, Horvát István: Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről (Pest, 1820), Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben (Debrecen, 1925), Herpay Gábor: Nemes Családok Hajdúvármegyében (Debrecen, 1926), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjai (Nagykároly, 1910), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjaihoz pótkötet (Nagykároly, 1912), Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai (Székely-Udvarhely, 1900), Horváth Sándor: Czímeres nemeslevelek jegyzéke (Budapest, 1909), Kővári László: Erdély nevezetesebb családai (Kolozsvár, 1854), Temesváry János: A magyar-örmény nemes családok czimerlevelei (Szamosujvár, 1896), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I. A-H (Temesvár, 1891), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. I-Z (Temesvár, 1892), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1. kötet (Budapest, 1900), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 2. kötet (Budapest, 1901), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/1. kötet (Budapest, 1901), Csoma József: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/2. kötet: Magyar nemzetségi címerek (Budapest, 1904), Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895

Felhasznált levéltári és anyakönyvi források:

Református egyházi levéltárak tudományos anyagai, a Magyar Országos Levéltár tudományos anyagai, FamilySearch adatbázis, Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895, Hungary National Archives, Budapest FHL microfilms, Slovakia Census, 1869, Slovakia Church and Synagogue Books, 1592-1910.

Letölthető leszármazási riportok:
Individual Report for Imre Csécsi-Nagy (csécsy).pdf, Ancestors of Imre Csécsi-Nagy (csécsy).pdf, Descendants of CSÉCSI-NAGY, Imre (csécsy).pdf,  Imre Csécsi-Nagy_1840.pdf

 
Használt családfa szerkesztő programok:

A családfa kutatást Mac OSX rendszeren végeztem, így két olyan programot választottam, ami OSX rendszeren is fut. MacFamilyTree 8, Family Tree Maker. A riportokat és összefoglalókat ezen családfa készítő programokban generáltam. Windows alatt használtam még a The Complete Genealogy Reporter, a The Complete Genealogy Builder, és a GenoPro programokat is. Mindezek mellett én javaslom a Familysearch és az Ancestry adatbáisok használatát. Az én ajánlásom a családfa szerkesztésre:MacFamilyTree 8.

    

Letölthető anyagok:

A letölthető anyagokban a GED kiterjesztésű file tartalmazza a családfát, esetünkben Nagy Márton 14 generáción át lévő leszármazási adatait az 1600-as évektől egészen 2017 évig. A GED file-t letöltve, és egy családfa készítő programba importálva megtekinthető a családfa.: CSECSINAGY_20170418.ged. Letölthető még: Csécsinagyczimer.jpg, Descendant Report of NAGY Márton.pdf, (41 oldal) Genealogy Report For Márton Nagy.pdf, (204 oldal) Descendant Chart Nagy Márton_color.pdf (16 oldal)